"A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled születik. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."

Gundel Károly

2017. március 26., vasárnap

~ CITROMKRÉMES KEHELY ~














Apró tésztakehely, selymes citromkrémmel. Tavaszi, üde és kényeztető. Bár a napsütés csalóka, nincs még igazán jó idő, de ez a desszert kissé megmelegíti a szívünket és hát persze a pocakunkat is... Két dolog miatt készült el: egyrészt tele voltam citrommal, pedig hordószámra isszuk a citromos teákat, másrészt pedig kaptam egy tortaállványt Gerika Design-tól, fotózás céljából. Naná, hogy fel kellett használjam egy süti erejéig. Nekem tetszik. Lehet rendelek magamnak is... A süti pedig... jaj, finom!


Hozzávalók 12 db-hoz: 1 1/3 csésze liszt, 1 tojás, 1/3 csésze cukor, 60 gr. puha vaj, 1 kanál majonéz, 1/2 cs. sütőpor. Citromkrém: 3 tojás, 1 kezeletlen citrom reszelt héja, 1/2 csésze frissen facsart citromlé, 1 csipet só, 1/2 csésze cukor, 1 cs. vaníliás cukor, 50 gr. vaj. Továbbá: 100 gr. mascarpone, 200 gr. tejszín, 12 db. physalis.


 A tészta hozzávalóit tálba tesszük és gyorsan összegyúrjuk. Fóliába csomagoljuk és betesszük a hűtőbe pihenni. Míg hűl a tészta, addig elkészítjük a főzött citromkrémet. Egy kisebb lábosba beleütjük a tojásokat, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót is. Habverővel habosra keverjük, majd lassan felmelegítve, sűrű krémet főzünk belőle. Teljesen kihűtjük. Mikor kihűlt a citromkrém és keményebb lett, akkor habverővel beledolgozzuk a mascarpone krémet is. Töltésig hűtőbe tesszük. A tésztát lisztezett alapon félcenti vastagra kinyújtjuk és cakkos kiszúróval kiszúrjuk. A kész tésztaköröket vajazott-lisztezett muffin-sütő mélyedéseibe tesszük és 180 °C-on világosra megsütjük. Sütés után kiemeljük őket a formából és kihűtjük. A citromkrémet habzsákba töltjük és megtöltjük vele a tésztakelyheket. A sütemények tetejére felvert tejszínhabot nyomunk és feldíszítjük őket a földicseresznyével. 








2017. március 23., csütörtök

~ TÚRÓS TÁSKA ~










Most próbáltam ki először ezt a "blundel" tésztát, de azt gondolom nem utoljára... A neten talált leírások a tésztára vonatkozóan, sokszor olyan bonyolultnak tűntek, hogy bevallom őszintén, párszor elillant a bátorságom, hogy nekikezdjek... Aztán leegyszerűsítettem a dolgot és a magam módján elkészítettem. Nem mértem vonalzóval se fokokat, se derékszögeket, hanem hajtogattam ahogy jól esett. Lényeg csak abban volt, hogy az irány ne változzon. Nem kell akkora faksznit csinálni belőle, lényege még a dolognak a háromszori hajtogatás. Addig pedig lehet mást csinálni... Mosni, főzni, takarítani... Szerencsésebbek olvasnak.... Ha ha ha... Szóval jó kis recept, megtartjuk.


Hozzávalók: 400 gr. liszt, 180 gr. puha tea vaj, 2 dl. langyos tej, 60 gr. cukor, 25 gr. friss élesztő, 1 csipet só, 1 tojás sárgája, 0,5 dl olaj, 1 kanálka vanília aroma. Töltelék: 1/2 kg friss túró, 2 tojás sárgája, 4 evőkanál cukor, 1 csipet só, 1/2 citrom reszelt héja és leve, 2 kanál búzadara. Lekenéshez: 1 tojás sárgája.  



A puha vajat egy tálba tesszük és 50 gr. liszttel összedolgozzuk. Ez után két részre osztjuk a lisztes vajat, fóliára tesszük és becsomagoljuk. Becsomagolva téglalappá igazítjuk. Betesszük a mélyhűtőbe, hogy megdermedjen. A kelt tésztához a lisztet elkeverjük a sóval, a vaníliával, majd hozzáadjuk az előzőleg meleg-cukros tejben felfuttatott élesztőt és a többi hozzávalóval, kelt tésztát dagsztunk. Letakarva a tálat,1 óra alatt a duplájára kelesztjük a tésztát. Mikor megkelt a tészta kinyújtjuk, az egyik vajtéglát a tészta középső harmadára fektetjük, majd ráhajtogatjuk a széleket. Fél óra pihentetés után kinyújtjuk a tésztát és megismételjük az egészet a másik vajtéglával is. Fél óra pihentetés után ismét nyújtunk és hajtogatunk, de itt már vajlap nélkül. Fél óra pihenés után az egészet kinyújtjuk kb. 1/2 cm-es vastagságú nagy téglalappá. Felkockázzuk kb. 10 x 10 cm-es darabokra. Az előzőleg kikevert túrós tölteléket a tészta kockák közepére adagoljuk, majd ráhajtjuk borítékszerűen a csücsköket. Érdemes egy kissé összecsípni a tésztaszéleket, hogy sülés közben ne nyíljanak majd szét a batyuk. Felvert tojássárgájával lekenjük őket és mehetnek a 180 C-os sütőbe sülni. 25-30 perc alatt szép aranybarnára sütjük a batyukat. Kihűtjük és porcukorral meghintve tálaljuk.






2017. március 19., vasárnap

~ RÓZSA CSÖRÖGE ~












Egy kis fázis késésben vagyok. A farsangi szezon már réges-régen elmúlt, de nekem csak most jutott az eszembe, hogy süssek fánkot... A ropogós csörögét... ami kizárólag csakis házi baracklekvárral a legfinomabb... Hiába, kinőttünk a jelmezes-sulis programokból. Megy az idő. Van olyan csöröge, ami puha, de azt én nem szeretem. Jól megsütve, roppanósan az igazi. Kicsit szakítva a tradicionális formán, most fakanál nyelére felcsavarva sütöttem ki... Formabontó. De az ízén mit sem változtatott...


Hozzávalók: 250 gr. liszt, 150 gr. zsíros tejföl, 3 tojás sárgája, 1/4 mokkáskanál só, 1 teáskanál porcukor, 50 gr. puha vaj. 


A tészta hozzávalóit tálba mérjük, majd kemény tésztát gyúrunk belőle. Fóliába csomagoljuk és egy 1/2 órát pihentetjük. 



Mikor pihent a tészta, nagyon vékony lappá nyújtjuk ki, és derelyevágóval, vagy egy éles késsel 3 cm-es csíkokra felvágjuk a tésztát. Amit feltekerünk a fakanál nyelére, az ne legyen 25 cm-nél hosszabb csík, mert akkor nem fog átsülni a tészta. Felvágás előtt lisztezzük be a tészta tetejét, hogy csavarásnál ne tapadjanak majd össze és laza legyen. 
 




Olajt forrósítunk egy lábosba,de ne legyen túl forró, majd egyenként beletesszük a tekert fánkokat. Pár másodpercig fakanállal tartsuk meg a végét a tésztának,mert sütés közben kitekeredhet. Mikor már megduzzadt a rózsa, akkor sülhet már magtól is. Félidőben megfordítjuk, és jó ropogósra megsütjük őket. Törlőpapírra szedjük, hogy lecsepegjen, majd porcukorral megszórva, lekvárral tálaljuk.





2017. március 18., szombat

~ MEGHÍVÓ EGY TUNÉZIAI ÉLMÉNYFŐZÉSRE ~





Meghívást kaptam egy gasztro- eseményre, a Gastroart élménykonyha rendezésében. Mindjárt meg is ragadnám itt az alkalmat, hogy megköszönjem Ávrám Gabriellának a kedvességét, hogy egyrészt gondolt rám, másrészt pedig azt, hogy a fiam is elkísérhetett erre a kulináris eseményre... Akik ismerik a blogomat, tudják, hogy a hagyományos magyar konyha mellett, számos olyan recept is szerepel a konyhámban, amit szerte a világban készítenek és szeretnek az emberek. Legyen az Távol-keleti, Arab, vagy valamilyen Mediterrán recept. Mivel Tunézia ízei kevésbé ismeretesek számomra, külön öröm volt egy kicsit, hogy  bepillantást nyerjek a hagyományaikba, hacsak egy menü erejééig is.
Napjainkban új gasztronómiai forradalom zajlik, ezt be kell, hogy  ismerjük.  Reflektorfénybe kerültek a különleges, eddig ismeretlen alapanyagok és technológiák, de emellett megmaradtak a tradicionális ízek és hozzávalók is.
Az étel elkészítésének folyamata egyre inkább témává, mi több, izgalmas társasági eseménnyé vált. A gasztronómia ismerete mára kulturális kérdéssé, a vele való foglalatoskodás pedig a szórakozás kifinomult módjává fejlődött.

A Chef asztala ebbe a gasztronómiai forradalomba illeszkedő trend, melynek lényege, hogy a vendégek közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az ételeket készítő szakáccsal és az ételkészítés különböző folyamataival, technikáival.

A Chef asztala program eszmeisége, hogy a vendég nyíltan, tisztán lássa azt, hogy mi kerül az asztalára, és azt, hogy mindez hogyan készül el. A szemünk előtt zajló folyamat így válik ételkészítésből valódi produkcióvá, az elkészült fogások pedig a modern csúcsgasztronómia remekműveivé.

Ennek a tükrében folyt ez a találkozó is. Budapest szívében, a Király u.-ban található Gastroart élménykonyha reprezentatív stúdiójában.




Felettébb izgalmas és nyüzsgő udvar felső emeletén található konyhában már folytak az előkészületek a megérkezésünkkor. Egy kedves fogattatás és regisztráció után megkaptuk a kötényeinket, a névvel ellátott táblácskáinkat valamint azt, hogy melyik csapatot képviseljük majd jelenlétünkkel.  Mi, a Sousse városról elnevezett címet kaptuk...





Kettőnkhöz csatlakozott még Déri Szilvia a Házisáfrány, illetve Merci, a Kalandozások az ízek világában blog szerzője. Megismerkedés után csapatot alkottunk, összecsaptuk a kezeinket és merészen elhatároztuk, ma mi leszünk azok, akik elviszik majd a pálmát. A nagy munka hevében, hogy szomjunkat olthassuk, a koktélpultban folyamatosan rendelkezésünkre álltak üdítők, kávék és Tunéziai borok is. Lassan felálltak a csapatok, a szervezők mikrofont ragadtak és egy rövid bevezető valamint köszöntés után, szólították a Tunéziából érkező séfeket is. Két magas, délceg úr, széles mosollyal és tökéletes séfruhában álltak be a pultba. Bemutatkoztak és máris elkezdődhetett a főzés.






A séfek kihangosított mikroporttal és "fülessel" felfegyverkezve, kést és fakanalat ragadva, belecsaptak a "lecsóba", akarom mondani a kuszkuszba... Mivel egyik séf sem beszélt a nyelvünkön, az egyik szervező hölgy végig fordította az eseményeket, ami a konyhában zajlott. A pulton felsorakoztatott hozzávalók nem voltak ismeretlenek számunkra, így nem okozott gondot egyik sem. 









Az elkészítendő ételsor a következő volt:

" Kalandozások Tunéziában" menü:

Tonhalas brik tészta
Mechouia tunéziai saláta
Kuszkusz tenger gyümölcsével
Zriga pohárdesszert
Mentatea fenyőmaggal

Elég izgalmasan hangzik, nem?! Mi négyen nagy összhangban kezdtük el a főzést, figyelve a séfek minden mozzanatát. Mindenkinek meg volt a feladata, egymás kezei alá dolgoztunk pontosan és precízen. Mivel a séfek nagyobb adagban dolgoztak, nekünk a kihívás az volt, hogy a saját adagunknak mérten legyenek  meg az arányok, így tegyék teljessé a kompozíciót. Persze ha valamiben nem voltunk biztosak, akkor odalibbentünk a séfek pultjához és belekukkantottunk a fazekaikba, hogyan is kell kinézniük az adott  textúráknak. A séfek széles, huncut  mosollyal billentették meg az edényeket a kíváncsi szemek láttán, segítvén ezzel a projektunkat. Megjegyzem, irtó jó fejek voltak.  

Elsőként a salátával indítottunk. A megmosott paprikákat, paradicsomokat és fokhagymákat rácsra tettük és a forró sütőben addig sütöttük őket, amíg megbarnultak és héjuktól könnyedén megváltak. Az azbeszt kéz itt előnynek számított... Hol egyikünk, hol másikunk szisszent fel egy-egy paprika pucolása közben... Tomi aprított, mi pucoltunk, az egyik séf pedig árgus szemekkel járt kőrbe-kőrbe, hogy minden rendben megy-e a szorgos pultoknál. Szóval remek hangulat uralkodott és tökéletes volt az összhang mindenütt.









Ez után jöhetett a főétel, az alapmártás, a kuszkusz és a polip feldolgozása. Ment minden mint a karikacsapás. Kevertünk, kóstoltunk, aztán nem egyeztünk sóilag, aztán kóstoltunk és megint kóstoltunk, vagy ezerszer... Eközben persze nagy alapzaj, kihangosítás, sürgés-forgás, rotyogó lábasok és gőz mindenütt a konyhában. Hű, de szerettem ott lenni... Mikor aztán az ízlésünk egy hullámhosszra került, akkor nyugtáztuk, szerintünk jó lesz. Összekacsintottunk és jöhetett a következő fázis. A desszert már "hab a tortán" volt. A tál frissen pörkölt-darált és illatozó mandula-mogyoró-pisztácia őrlemény mindenkit levett a lábáról, alig tudtuk abba hagyni a belőle csipegetést. A desszert elkészült, mehetett a hűtőbe pihenni. Finom krémes puding sok sok ízzel a tetején.




A következő kihívás a brik tészta volt, ami egy tipikus tunéziai hozzávaló, a tekercsek és roppanós batyuk készítéséhez. Köztes átmenet a mi rétestésztánk és a kínai rizslap között... Vagy valami hasonló. Érdekes és furcsa. Természetesen feladta a leckét a megformázása mert kissé merev, de nem törékeny, rakoncátlan lapokkal álltunk szemben. Kedves séfünk besegített az elsőbe, amiért nagyon hálásak voltunk.
 



A lapba került egy adag tonhalsaláta és egy frissen felütött nyers tojás. Ezt a batyut kellett óvatosan a forró olajba belecsúsztatni, majd pillanatok alatt megsütni egy-egy gyors fordítással egybekötve. Mindannyiunknak sikerült, így pipát tehettünk erre az ételre is. A ropogós tésztában megbújó tonhal és a félig megsült tojás, nagy összhangot alkotott és Isteni lett.






Nem volt más hátra, minthogy elkészítsük a degusztációs tálakat a séfeknek, és az igen tisztelt zsűrinek.  Íme a főétel, a saláta és az előétel a tányéron... Csípős paprika saláta, töltött brik tészta, kuszkusz, polip és zöldségköret.






Nagy izgalmak közepette tettük tálcára a "Sousse" c. viselő csapatunk műveit. A megmaradt ételeket tányérra szedtük és elindultunk elfogyasztani a szépen megterített asztalokhoz.






Amíg mi falatoztunk és borozgattunk, addig a zsűri kemény munkába fogott. Kóstoltak és kóstoltak, aztán visszajöttek, megint kóstoltak és nagyban tanakodtak. Némi arc mimikát levéve, és tágra nyílt szempárokat látva, végül is nem tudtunk gondolni semmire... Ez jelenthet jót, vagy akár rémeset is. Viszont egy elismerő fejbiccentés elkapva, a reményünk egyre duzzadóbb lett. Irtó izgatottak lettünk, már alig vártuk a végkifejletet. 

A zsűri kóstol...








Miután a zsűri végig kóstolta az összes felhozatalt, leült és a papírjaikba temetkeztek. Nagy sus-pus lett úrrá a konyhában. A feszültséget szinte tapintani lehetett, és az izgalmak a tetőfokra hágtak. Végre elérkezett a várva várt eredményhirdetés... Felsorakoztunk szépen a zsűrivel szemben és elkezdődött a dobpergés. A harmadik és második helyezett nevére nem tudtam koncentrálni, úgy izgultam, csak vártam a végső a nevet, a legjobbikat... Szorosan kézen fogva álltunk, és akkor a mikrofon torzult hangján, de csilingelve, kimondták: - The winner is..... Sousse!!!!!!!! Megnyertük a versenyt! Ez hihetetlen, mi lettünk a legjobbak! El sem hittük, annyira örültünk. Összeölelkeztünk és egyszerűen boldogok voltunk. Megcsináltuk. Mondtam én... A séfek és a zsűri tagjai kezet fogtak velünk és átadták az okleveleket és a felettébb kedves ajándékokat: Egy mini tazsin tálat, egy tunéziai terítő/kendőt, szalmatáskát, és egy oliva olajat. És persze megtarthattuk a kötényt is, amiben a nyertes ételsor készült.













A nyertes csapat...













Köszönöm az élmény, azt hiszem felejthetetlen lesz mindannyiuknak! Jó kis péntek esti program volt és egy izgalmakkal teli kihívás. Tunézia, szeretlek... !

/ Amennyiben megérkeznek a profi fotós által készített képek, abban az esetben lecserélődnek ezek a telefonnal készültek, vagy legalább bővítve lesz a képriport... /







2017. március 16., csütörtök

~ RICOTTÁS RAVIOLI ~














Szeretjük a házi gyúrt tésztákat, főleg ha az szorosan kapcsolódik az Olasz konyhához. A ravioli márpedig ilyen. Se szeri, se száma a töltelék variációknak, nekem ma a ricottára és a sonkára esett a választásom. A tésztája ennél egyszerűbb már nem is lehetne, hiszen csak három összetevőből áll, liszt, víz, olaj és tojást nem tartalmaz. Sőt, ezt elmondhatom a töltelékéről is, hiszen az három dologból áll össze. Fél óra, és tálalható... Még egy hosszúra sikerült nap után sem okoz gondot az elkészítése. Nagyon finom és könnyed tésztaétel az egyszerűség jegyében.


Hozzávalók 24 db. raviolihoz: 1,5 csésze liszt, 1/2 csésze langyos víz, 1 evőkanál olaj, 1/3 mokkáskanál só. Töltelék: 250 gr. ricotta, 2 evőkanál darált füstölt sonka, 1 evőkanál vágott metélőhagyma. Tálaláshoz: tejföl, parmezán és metélőhagyma.


A tészta hozzávalóit kimérjük egy tálba, majd  közepesen kemény tésztát gyúrunk belőle. Amíg kikeverjük a tölteléket, addig letakarjuk pihenni.




A ricottát egy tálba tesszük, hozzáadjuk a darált füstölt sonkát, a vágott hagymát és ha kóstolás után még kell, akkor egy kevés sót is. Vigyázzunk, mert a sonka eredendően sós... Villával kikeverjük a töltelék masszáját.




A pihentetett tésztát nagyon vékonyra kinyújtjuk, majd tetszőleges formájú ravioli szaggatóval kiszaggatjuk. 




A tésztalapokat megtöltjük kb. kisebb diónyi töltelékkel, majd szorosan lezárjuk.






Bő, sós vizet forralunk, majd megfőzzük benne a raviolikat. 5-7 perc alatt feljönnek víz tetejére, akkor már elkészültek. Szűrőlapáttal kiszedjük őket és lecsepegtetjük. Tálaláskor tejfölt teszünk rá, majd parmezánnal és metélőhagymával megszórva, forrón adjuk asztalra.