"A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled születik. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."

Gundel Károly

2014. április 30., szerda

RESTAURÁLÁS és TECHNIKAI SZÜNET






Ilyen volt és ilyen lett...







Elöljáróban el kell mondjam, hogy megemelem az összes kalapomat a restaurátorok előtt, akik régi, ócska, lepusztult bútorokból, csodát alkotnak. Történt velem nem is olyan rég, hogy egy ismerősnél járva, megpillantottam egy ócska kis padocskát a lépcsőházban. A sarokban állt elnyűve, tele pakolva nehéz, amolyan tipikus lépcsőházi cserepes virágokkal... Hogy, hogy nem, megláttam benne a szépségét, a kecsességét és "gyermeki énjét". Eredetét nem ismerem azóta sem, de biztos vagyok benne, hogy egy ügyes kezű asztalos nagypapa készítette, az unokáinak a régi időkben. Igazi, faragott gyerek-padocska. Ott állt szegény ütött-kopottan, idejét múlva, szomorú állapotban. Arra gondoltam, hogy ennél azért jobb sorsra lenne érdemes, így akcióba lendültem. Megkértem az ismerősömet, csengessünk be a gazdájához, hátha megválik tőle, némi anyagi szolgáltatás ellenében. Szerencsém volt, nem nőtt a szívükhöz eme kedves padocska, így nyomban az enyém lehetett. Nagyon örültem neki, biztos voltam benne, hogy szépen rendbe hozom majd, hogy aztán a régi fényében tündökölhessen újra. Az elszántság nagy volt, sőt még a tudás is, bár be kell valljam, soha életemben nem csináltam még ilyen munkát. Gondoltam mit nekem a csiszolás meg a festés, menni fog az pikk pakk alatt... Persze, naivan ezt gondoltam. Akkor szembesültem az igazsággal, amikor kezemben a csiszolópapírral, nem jutottam egyről a kettőre. Húztam-vontam a dörzspapírt, de a festék az Istenért nem akart megmozdulni rajta... Sehogy nem akarta az igazságot, az amúgy is már pattogzó festék... Külső segítséget voltam kénytelen igényelni. Jancsikám hozta a fúrógépet drótkoronggal, a flexet csiszolókoronggal, meg mit tudom én még miféle inkvizíciós készülékeket, ami aztán segített megszabadítani a padot, a nem oda illő festékrétegektől. Pár napig eltartott a munka, volt  csiszolás, hol így, hol úgy. A végére aztán csak sikerült és ott díszelgett a padocska fáig letakarítva. Ez után jöhetett a festés. No, ne gondoljátok, hogy aztán az is simán ment! Az Ikea-ban vásárolt fehér antik pác, olyat művelt, amit még nem láttam. Ahogy kentem a fát, úgy túrósodott a festék az ecseten. Gondolom kioldott még a fából valami szert, ami megkötött az ecset szálain. Ezt nem akartam elhinni! Tehát: festék nem jó, új kell! Vizes-bázisú. Lett is... Festettem, csiszoltam, majd megint festettem és újból festettem. A végén pedig jöhetett a szalvéta-technika, szép rózsákkal. Hát ilyen lett az én aranyos kis padocskám.  A kislányom már be is fogta, azon írja a leckéjét az asztalhoz húzva... Nem tudom új korában milyen volt, de szerintem megint szép lett. Aranyos, romantikus és az enyém...

És most essen pár szó a technikai szünetről is...

Az én édes kiscicám leverte az asztalról az imádott fényképezőgépemet, ami szerencsétlen módon az optikájára esett. Behalt rajta a zoom, így  használhatatlan lett a masinám. Mehetek vele a szervizbe. Vagy javítható vagy nem...
 Majd kiderül. Minden esetre addig nem tudok fényképezni, így szünetel a fényképezés... Nem örülök neki, de ez van.





2014. április 29., kedd

NARANCSOS MADÁRTEJ














Kissé túlvásároltam magam az ünnepekre tojásból és több mint a fele megmaradt. Muszáj voltam tojás mentő akcióba lendülni, nehogy aztán rám romoljon, közel 50 db. tojás. Főztem belőle tojáslevest, tojásos nokedlit, meg ettük tükörtojásnak is. Hogy desszert is készüljön a regimentből, főztem egy finom madártejet, amit a narancs ízével tettem különlegessé. Annyira nem volt feltűnő benne a citrus íze, de egy kissé azért még kellemesebbé varázsolta az amúgy is finom desszertet...


Hozzávalók 4 személyre: 5 db. tojás, 1/2 liter zsíros tej /3,6 % /, 1 csomag vaníliás cukor, 8 dkg cukor, 1 csipet só, 1 narancs leszűrt leve és reszelt héja.


A tojásokat szétválasztjuk, 3 db fehérjét 3 dkg cukorral és egy csipet sóval nagyon kemény habbá felverjük. A tejben elkeverjük a megmaradt cukrot, a vaníliás cukrot, az 5 tojás sárgáját és a narancs levét. Állandó kevergetés mellett, lassú tűzön felfőzzük és besűrítjük. Mikor kellően megsűrűsödött, lehúzzuk a tűzről és letakarva kissé kihűtjük, hogy ne legyen forró. Közben a felvert habot nyomózsákba tesszük és sütőpapírral bélelt tepsire, fél citrom nagyságú halmokat nyomunk. 4 percre betesszük őket a 200 C-os sütőbe, hogy megszilárduljanak. A madártejet kelyhekbe vagy tálkákba kiadagoljuk, rátesszük a megsült tojáshabokat és megszórjuk a narancs reszelt héjával. Hideg helyen kihűtve, vagy langyosan tálaljuk...












2014. április 27., vasárnap

KAKAÓS KÓKUSZBOMBA

















Rég volt már kókuszos édesség, úgy hogy hoztam is egy újabb gyöngyszemet belőle. Igazán nem kell vele sokat dolgozni, kb. 10 perc alatt elkészíthető ez a finom desszert. Ha hirtelen "hívatlan" vendégeink támadnának, nos akkor ezt gyorsan nyélbe is üthetjük, mindenféle előkészület nélkül. Egy frissen lefőtt feketekávé vagy capuccino mellé, a legjobb kísérő. Nagyon finom golyócskák egy csipet fahéjjal megbolondítva...


Hozzávalók kb. 16 golyóhoz: 12 dkg kókuszreszelék, 8 dkg porcukor, 3 evőkanál sűrített tej vagy sűrű tejszín, 1 kanál tea vaj, 5 kanál tejpor, csipet só. Forgatáshoz: 2 evőkanál keserű kakaópor, 1/2 mokkáskanál őrölt fahéj.


A hozzávalókat tálba tesszük, majd alaposan összegyúrjuk. Kissé nedves kézzel, apróbb diónyi golyókat formálunk a kókuszos masszából. A fahéjjal ízesített, keserű kakaóporban meghempergetjük őket és tálra téve, máris kínálhatjuk... 







2014. április 24., csütörtök

CSÍPŐS HAL-SALSA















Halat! Mert jó falat! Imádom a halat, ez köztudott. Legyen az édes vízi vagy tengeri, nekem teljesen mindegy. Még a szálkáikkal is megbékéltem, olyannyira nagy a szerelem... Habár amióta rákaptam a harcsa húsára, azóta ezt a halat jobban kedvelem mint a többit. Szerintem pont olyan változatosan el lehet készíteni egy hal ételt, mint bármilyen hússal készült ételt. A legegyszerűbb módja, ha grillen vagy serpenyőben egyszerűen csak megsütjük, a' la nature... De finom paprikás lisztben vagy bundázva kisütni. És akkor nem említem azokat a fogásokat, amikor kap a hal valamilyen szószt a "derekára". Most egy szintén nagyon egyszerű elkészítést hoztam, amit egy külföldi oldalon találtam. Sajnos csak a képet láttam, így az alapján állítottam össze az ételt. Nagyon finom lett, igazi könnyed hal-fogás!


Hozzávalók 4 személyre: 1 kg szálkamentes fehér halhús / harcsa /, 1 bögre rizs, 1 kápia paprika, 1 csomag újhagyma, 1-1 doboz konzerv vörös bab illetve morzsolt kukorica, 1 érett avokádó, pár kanál olaj, só, bors, 1 magozott chili paprika. A bundázáshoz: liszt, tojás, citromborsos zsemlemorzsa. Öntet: 1 dl olaj, 2 lime leve, só, bors, 1 aprított és kimagozott chili paprika.


Először a halat készítjük el. Megmossuk, szárazra törölgetjük, majd besózzuk és kétujjnyi széles szeletekre felvágjuk. A 1 csésze zsemlemorzsába elkeverünk egy evőkanál citromborsot, majd ahogy szokás, a halszeleteket bepanírozzuk. Olajban, pirosra-ropogósra kisütjük. Itatós papírra szedjük őket és félretesszük. A rizst enyhén sós vízben megpároljuk és azt is félre tesszük. Ez után készítjük el a "salsát". Az újhagymát felkarikázzuk, a paprikát és a chilit pedig apró kockára felvágjuk. Kevés olajat forrósítunk és hirtelen lepirítjuk benne a hagymát, a paprikát és a magozott chili paprikát. Erős tűzön kevergetjük, vigyázva nehogy lekapjon. A babot és a kukoricát leöblítjük és azt is hozzáadjuk a piruló alaphoz. Néhány percig együtt pirítjuk az egészet. Ez után levesszük a tűzről és hozzákeverjük a rizst, és a felkockázott avokádót is. Egy nagy tálba átszedjük az egészet és a halhúst rácsipkedjük. Az öntettel meglocsolva, forrón tálaljuk az ételt.









2014. április 21., hétfő

HÁROMSAJTOS TÚRÓKORONG











Húsvétkor nem csak édes süteményeket szokás sütni, hanem finom sós falatokat is, amivel meg lehet kínálni a verselő, megfáradt locsolókat. Már ha jönnek... Most valami kiadósra gondoltam, így nem magas pogácsákat sütöttem, hanem vékony, ropogós lapocskákat. Tetejükön jó sok sajttal. 


Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 25 dkg túró, 3 evőkanál tejföl, 1 csapott evőkanál só, 15 dkg reszelt sajt vegyesen / cheddar, vörös cheddar, trappista /. Tetejére: felvert tojás, 15 dkg reszelt sajt vegyesen.


A tészta hozzávalóit tálba tesszük és alaposan összegyúrjuk. Lisztezett felületen nagyon vékony lappá kinyújtjuk / 2 mm. /, majd közepes méretű pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk / 3-4 cm /. A lapocskákat sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, tetejüket felvert tojással lekenjük és a vegyes reszelt sajt keverékkel megszórjuk.






 Előmelegített sütőben, 200 C-on arany barnára kisütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.









2014. április 19., szombat

ORGONAZSELÉS PANNA COTTA













Tavaly sok blogon olvastam az ehető virágokból készült zselékről... Már akkor felcsigázott a létezése, mert igazán különleges és nem utolsó sorban pompázatos színekkel van megáldva. Ibolyavirággal láttam, gondoltam idén kipróbálom, orgonával. Mert létezik ám az is... Szóval fogtam a kis fonott kosaramat és megszedtem a mélyét illatos és sötét lila orgonavirággal. Egy finom, vaníliás panna cotta tetejére álmodtam meg, amit aztán meg is valósítottam. Nagyon kíváncsi voltam az ízére, alig vártam, hogy elkészüljön. Izgalmas és rendkívül hatásos desszert lett belőle. A panna cotta selymes, édeskés krémjéhez jól passzol az orgona fanyar de mégis édes íze... Érdemes megkóstolni, különleges!


Hozzávalók 4 kicsiny kehelyhez: 3 dl tejszín, 1 dl 3,6-os tej, 2 evőkanál cukor, 1 evőkanál zselatin, 1 csomag vaníliás cukor, 1,5 dl orgonazselé. Orgonazselé: 1/2 liter űrtartalmú orgona virág, 3 dl víz, 1 csésze cukor, 1 evőkanál zselatin, 1 citrom leve. 


Először a panna cottát készítjük el. A tejszínt és a tejet kisebb lábosba töltjük, majd hozzáadjuk a kétféle cukrot. Lassan melegíteni kezdjük. A zselatin egy kevés vízbe beáztatjuk és megvárjuk, míg megduzzad. Mikor a tejszín már jó meleg, de még nem forr, hozzáadjuk a megázott zselatint és addig keverjük az egészet, míg felolvad benne. Mikor felolvadt, kis kelyhekbe kiadagoljuk a tejszínes folyadékot. Langyosra kihűtjük, majd hűtőbe téve megdermesztjük. Közben elkészítjük az orgonazselét. A virágokat egy tálba tesszük és leforrázzuk  a kimért vízzel. Letakarjuk és kb. 2 órát állni hagyjuk. Mikor letelt az idő, leszűrjük. Az így kapott lila lébe belekeverjük a kimért cukrot a citrom levét és a megáztatott zselatint. Elkeverjük és felmelegítjük. Mikor már elolvadt benne a zselatin, lehúzzuk a tűzről és langyosra kihűtjük. A panna cotta tetejére merünk pár kanál orgona levet, majd tovább dermesztjük a hűtőben. A megmaradt orgona levet pedig csatos üvegbe töltjük és hűvös helyen megdermesztjük. A kész desszertet tálalásig hűtőben hagyjuk.











2014. április 16., szerda

SÁRGARÉPÁS TORTÁCSKA















Eddig kimaradt az életemből a répatorta. Hogy miért, fogalmam sincs. Annyira nem vonzott, de ha tudom, hogy ez ilyen finom, hát biz' Isten nem várok vele idáig. Finom, puha és a dióval egyszerűen mesteri. Úgy hogy ha Húsvét, akkor legközelebb is "répatorta"...! Hogy egy kicsit emeljem a tortácskák ünnepi fényét, ráültettem pár édes kiskacsát, hiszen ők is résztvevői a tavaszi kavalkádnak...


Hozzávalók 12 db. tortácskához: 10 dkg barna cukor, 5 dkg cukor, 1 dl étolaj, 2 tojás, 14 dkg finom liszt, 5 dkg durvára vágott dió, 1/2 zacskó sütőpor, csipet őrölt fahéj, 1/2 narancs reszelt héja, 20 dkg reszelt sárgarépa, csipet só. Továbbá: fehér, sárga és piros marcipán.


A sárgarépákat meghámozzuk és sajtreszelőn lereszeljük. A kétféle cukrot az olajjal elkeverjük, majd egyenként hozzákeverjük a tojásokat is. Durvára törjük a diót, majd egy tálban összekeverjük a lisztet, a diót, a csipet sót, a sütőport, és a fahéjat. Elkeverjük. A száraz hozzávalókat, összekeverjük a nedves hozzávalókkal, majd a végén belekeverjük a reszelt sárgarépát is. A kész masszát a muffin-formákba öntjük, és sütőben kb. 35 perc alatt készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük a tésztát, hogy valóban átsült-e. Mikor megsült, rácsra tesszük őket, kihűtjük és a marcipánnal feldíszítjük.






2014. április 13., vasárnap

ÖNTÖTT MÁKOS PITE













Ha már volt a blogon Öntött túrós pite, akkor jöjjön most a mákos verzió is. Mákkal is nagyon finom, mondhatom... A diós változat még hátra van, egyszer úgy is ki szeretném majd próbálni. Arra ügyeljünk, hogy a mák friss legyen, mert ezzel úgy jártam, hogy az első adag a kutyusoké lett, ugyanis a mák olyan avas volt, hogy ehetetlenné varázsolta az egész tepsi süteményt. Dupla munka lett és bosszúság... Szóval a mákra nagyon oda kell figyelni! Szeretem ezt az "öntött" verziót, mert elég kényelmes és hamar össze lehet állítani az egészet. Kimondottan finom, szaftos sütemény a délutáni teához vagy kávéhoz. És még a vendégek is nagyon szeretik...


Hozzávalók a tésztához: 6 tojás sárgája, 12 evőkanál cukor, 18 evőkanál olaj / kb. 120 gr. /, 18 evőkanál tej / kb. 120 gr. /, 12 evőkanál liszt / kb. 16 dkg. /, 1 kávéskanál sütőpor, csipet só.

 
 Mielőtt a tésztát kikevernénk, érdemes a tálat lemérni üresen, mert a masszát majd pontosan el kell feleznünk. A tojásokat szétválasztjuk, majd a sárgájákat fehéredésig keverjük a cukorral. Ezután hozzáadjuk az olajat, a tejet és elkeverjük. Ez után hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet is. Alaposan, simára keverjük a masszát. Kivajazunk és liszttel meghintünk egy kb. 20X30 cm-es tepsit és a fele mennyiségű masszát belesimítjuk. 175 C-on, kb. 10 perc alatt elősütjük benne a tésztát. Közben elkészítjük a tölteléket.


Töltelék: 25 dkg darált mák, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1/2 bio citrom reszelt héja, 1 dl tej. 


A hozzávalókat kikeverjük, majd az elősült tészta tetejére kanalazzuk, elsimítjuk, hogy mindenhova jusson, majd ráöntjük a töltelék tetejére a másik fele tésztát. Vissza tesszük a sütőbe és készre sütjük a süteményt. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e rendesen. Rácsra téve kihűtjük, kockára felvágjuk, majd porcukorral meghintve tálaljuk a süteményt.