"A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled születik. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."

Gundel Károly

2014. augusztus 12., kedd

~ HORVÁT GYÖNGYSZEM... PAG/ KUSTICI ~











Eddig történt....



37 óra alvás nélkül töltött idő után, végre álomra hajthattuk megfáradt fejünket Horvátország jól ismert gyöngyszem szigetén, Pagon. Ez egy hosszúkás sziget Krk és Zadar közt. Jól ismerjük, ezért esett a választás ismét ide. Az, hogy 37 órát nem aludtunk, annak azért oka is volt.... Hogy mi? Elmesélem. Eddig mindig úgy indultunk nyaralni, hogy nem volt szállásunk. Most viszont volt, jó előre megtervezve. Nos ebben volt a hiba. Bíztam az irodában, gondoltam, a küldött képek alapján szuper vakációnk lesz... Persze, hogy nem így történt.... Éjfélkor elindulva, hogy hűvösben és tömeg nélkül érjünk le a tengerig, az éj leple alatt érkeztünk a határhoz. A kissé álmos "szerv", mind a magyar, mind a horvát oldalon, unottan intett a baljával, hogy ki illetve be léphetünk az országból/ba. Gondoltam, most már egyenes út vezet a boldogságos nyaraláshoz. Az úton semmi gond nem akadt, a VW "tranyó" csak úgy hasította a kilométereket.  Miután megtettük az utolsó szerpentin métereit, végre megpillantottuk az álmos Adriát...








Álmosan léptünk talajra és ittuk meg az első frissítő kávénkat. Nyújtózkodás, pisilés, kutya sétáltatás. Mikor beértünk az első faluba, az autó vize túlmelegedett és hibaüzenetet küldött a sofőrnek. Semmi pánik, töltünk és megyünk tovább. Szerencsére tényleg "csak" ennyi volt a bibi. Most már irány a szállás és végre a csobbanás. Gondoltam. A szállásra megérkezvén, éppen akkor hagyta el az előttünk lévő család a parkolót. Természetesen illedelmes köszöntés, majd pár szó eszmecsere. Letaglózva hallgattuk az úriembert, ahogy felvázolta a vadi újnak ismert apartmant. A lényeg egy mondat volt: "Ide többet nem jövünk!" Hm... biztos csak egy hisztis magyar és túlreagálja a dolgokat. Az apartmant éppen takarította egy helyi srác, akinek hát hogy is szólva, nem állt jól a kezében a műszer. Kérte, hogy kiránduljunk még egy jó órát, addig elkészül a frissítéssel. Egy óra??? Ezt kis lakást én otthont 20 perc alatt puccba vágnám...-gondoltam. Ám legyen, addig bejárjuk a környéket és megnézzük a partot is. No, itt kezdődött a korábban említett ramazuri. Az 50 méterre leírt part, kiderült, hogy azt légvonalban mérték, és hogy egy forgalmas út, valamint közel 100 nehéz lépcső választotta el a tengertől. Elképzeltem, hogy naponta többször, nyakunkban a strand-kellékekkel hogy fogjuk ezt megtenni... Én, konkrétan már ettől kiborultam. Az hagyján, hogy 100 lépcső, de a kislányomat ismerve, egész nap cirkálni fog a ház és a part között. Hogy engedjem el egyedül a forgalmas út miatt..., meg egyáltalán, rémes az a sok nehéz lépcső... Mindegy majd csak lesz valahogy. Végre kész az apartman, lehet lecuccolni a lépcsőkön... Mindent lehordunk, járkáltunk mint a hangyák, hátunkon a rakománnyal. Ajtó kinyit, belép, majd áll leesik. Dohos szag, penészes, angol aknás hálószoba, hiányos konyha, semmi ágynemű... Konkrétan így festett az apartman. Persze a fiú máris elporolt a kifizetett összeggel, így csak magunk álltunk leforrázva az apartman kellős közepén. Máris eldöntöttük, mi sem maradunk itt tovább. Telefonálás haza, intézkedés ezerrel, hogy azonnal adják vissza a pénzt, megyünk innen szélsebesen tovább! Pár perc után a srác visszajött, elnézést kért, majd fele áron kínálta tovább az apartmanját. Viccel öcskös? Még ingyen sem!!! Irány más, mindegy mi, csak innen el! Így indultunk tovább az ismeretlenbe.... Nem sokat tanakodtunk, egy összenézés után tudtuk: Irány PAG sziget! Ott még nem csalatkoztunk, tényleg egy gyöngyszem... Boldogan, teli reményekkel tovább indultunk. Csodás út a tenger felett, kék víz, fehér sziklák, izgalmas halász falukon vezetett az utunk. Egyszer csak gyanús zaj a kerekek felől.... Defekt. Miért is ne? Semmi pánik, kerékcsere... Meg volt. Irány a komp, most már semmi nem állíthat meg! Komp jön, fizet, felszáll, áthajóz. Isteni! Pagon vagyunk, hurrá! Irány Kustici az apró halászfalu. Muszáj apartmant találni!! Egy idős, ráncos nénike, aki éppen árulta a portékáját a parton, kedvesnek bizonyult, ezért megszólítottuk... Vadul magyarázott horvát nyelven, amiből azt sejtettük, hogy nagy szerencsénknek kell lennie, hogy találjunk szabad helyet. Előkapta köténye alól az okos telefont, majd hevesen gesztikulálva hívott valakit. Nyugodtságra intett minket, majd látván, hogy meg vagyunk fáradva, hellyel kínált a paradicsomjai közt. Pár perc elteltével meg is érkezett egy helyi asszony, aki intett, hogy kövessük őt. Mentünk utána, mint kiskutya a rongyocskája után. A szerencse mellénk szegődött és egy klímával felszerelt, kicsiny apartmant tudtunk magunkévá, a tengertől kb. 10 méterre. Tudtam, hogy Pag-ban megbízhatok...

És most jöjjön pár fotó...


 Megpillantotta a tengert... Boldog.




Lemenő nap " gyöngyszem"...





A sirályokat nagyon meg kell figyelni...






Búvártanonc... Apa tanít.





Az első merülés eredménye...Kincsek a tenger alól. Lakatlan sün-házak, kagylók.





Gyermekeim...





"Kustici bácsi" és az
 ő nagy fogása... A vacsora előállt.






Édes pihenés után, reggel kint kávéztunk a teraszon a tengert bámulva. No, ez a pihenés. Utána reggeli, és irány a vadregényes part. Keskeny út vezet le a tengerig, szegélyezve hófehér kövekből rakott kerítéssel. Lassan haladunk, óvjuk az autót. De mikor leérünk és meglátjuk a sötétkék tengert, elszáll minden gondunk-bajunk. Napernyő felállít, pléd kiterít. Fel a búvár-cucc, irány a tenger alatti világ. Halak, sünök, uborkák, kagylók... A lakatlan sünházakért képesek vagyunk közel 6 méter mélyre lemerülni. Dobhártya feszül, de megyünk. Megéri. Aztán alapos kenekedés az 50 faktorral, és indulhat a napozás és a pancsolás. Isteni. Szóval nagyjából így telnek a napok, itt Kusticiben... Este pedig hívogat a kikötő, a sok látnivalóval és az éttermekkel. Kagylót eszem, fokhagymával, borral és pirítóssal. Mennyei ízek! Jöjjön ismét pár fotó...



Nálunk kolbászból van a kerítés a monda szerint, itt pedig káposztából...






 Ezt látjuk a teraszról...








Sirály! Király!
  




Kőből van a szívem.... De csak itt!





Egy élő tengeri sünike... Természetesen a fotó után visszakerült a habokba...






Este aztán újult erővel, szép barnán elkocsikáztunk Pag városba. Ez egy nem túl nyüzsgő, de annál varázslatosabb hely a sziget vége felé. Hatalmas hegyek között vezet le az utunk az eldugott városba. Igazi sikátoros, fényes köves és sirályoktól hangos városka ez. Temérdek étterem és árus kínálja magát, színes palettákkal. Az éttermekben és kávézókban önfeledt emberek, fiatalokból összeállt csoportok hangos zaja kíséri sétánkat. A keskeny sikátoros utcákban bazárok, üzletek vannak, de az ott lakó idős nénikék is kint üldögélve horgolják a szép csipke terítőiket. Zajos, nyüzsgő, de mégis megnyugtató. Miután végig jártuk az egész várost, mondom nem túl nagy, kiválasztottunk egy éttermet az ódon falak között. Rengetegen várták a szabad asztalokat, gondoltuk, ha ilyen sokan várakoznak, akkor biztos jó hely lehet. Egy kedves pincér máris ott termett nálunk és várakozásra kért, kezünkbe nyomva az étlapot, hogy nehogy meggondoljuk magunkat. Tényleg nem sok idő után felszabadult egy hatalmas asztal, így kényelmesen le ült kis csapatunk. A pincérek sürögtek-forogtak, csak úgy száguldoztak a megrakott tálcáikkal. Számomra nem volt kérdés, hogy mit eszem. Ha tenger, akkor a kincseiből elkészített finomságot. Ropogósra sütött tintahalat kértem fokhagymás mártással, vegyes körettel. Tamás fiam is hozta az ínyenc kilétét, ő cápa steak-et kért mangoldos burgonyagolyókkal... Az én Jancsim és Krisztina nem bevállalósak, ők maradtak a rántott borjúnál. Csak magasztalni tudom ezt az éttermet, mert az ételek egytől egyig nagyon finomak voltak, tényleg le a kalappal előttük. Megjegyzem, nem ettem még ennél jobbat, pedig kóstoltam elégszer.


Tomi rendel.... Cincér! Egy sohár pört!





A kép alján a ropogósra sült calamari, fentebb a cápa steak...






Töltött tintahal...





Harmadik nap ismét autóba ültünk és kerestünk a szigeten egy eldugott helyet. Leltünk is. Stara Novalját elhagyva, öt perc autózás után magas hegyre vezetett fel az utunk, egy köves ösvényen. Mikor felértünk, káprázatos táj tárult a szemünk elé....


Valahol a hegyek közt...





Tomi elsőként ért fel és pillantja meg az öblöt...





És íme, ismét egy csodás hely...







Lehet fürdeni, búvárkodni, napozni....ja és integetni...





Sellő lányok... Krisztina és Petra





Kis csillagom...







Fogalma sincs, hogy mit őriz...





Fotó után visszakerült a tenger mélyére...




Nem ugrottam le...





Viharos sebességgel telnek a napjaink. Bárcsak most lassúbb lenne az idő kereke, hiszen olyan szép idő van és oly sok még a látnivaló... Nagyjából napjaink a megszokott koreográfia mentén telnek. Reggeli és kávé a teraszon, majd irány az elhagyatott part. Napozás, búvárkodás, fürdőzés és szendvicsezés... Amellett, hogy finom szendvicseket eszegetünk a lábunkat a sós vízbe lógatva, még egy kis finomsággal is meglep minket a part... Finom, érett vad szedret szüreteltünk...









Délután ismét városnézés... Irány Zadar. Pag szigetet egy hatalmas kőhíd köti össze a szárazfölddel. Ezen a hídon lehet eljutni Zadar-ba. A város hatalmas és nyüzsgő. Telis-tele turistákkal és látogatókkal. Konkrétan kétszer annyi autó van a városban ilyenkor, mint ahány parkolóhely. Igen csak szemfülesnek kell lenni ahhoz, hogy könnyedén tudjon leparkolni az ember. Ha sikerül, utána már jöhet a gyalogtúra a látnivalókig. 


 Zadar főtere, temploma és természetesen a Tengeri Orgona....









A Tengeri Orgona egy nagyon érdekes hangszer. Közvetlen a rakpart aljába építették be a sípokat, melybe a tenger állandó mozgása, hullámzása révén levegő jut, a különböző intenzitásokkal érkező tengervíz, halkabb vagy erősebb hangon szólaltatja meg az orgonát. Csodálatos muzsika, a víz erejével... Leülve hallgattuk mi is...










Zenehallgatás után, jöhetett a fagylalt... Alig lehet választani a gyönyörűen feldíszített fagyi-hegyekből.








Este vacsora az ódon falak között... Kagyló-tál.


 



 Meglátogattuk Pag sziget másik végét is, az apró Tovarnele-t. Hangulatos falucska a sziget csücskén. Egy kávézóval és egy étteremmel...














A leanderek szemtelenül szépek... A fehér olyan, mint egy hatalmas menyasszonyi csokor. Itthon bezzeg...








Ahogy mindennek, sajnos a nyaralásnak is vége szakad egyszer. Lassan csomagolunk és átkelünk a tengeren. Sziklás, köves úton visz az utunk lefelé a komphoz.


 








Megpillantjuk a komp-kikötőt.. A Jadrolinija oda-vissza közlekedik, felváltva Prizna és Pag között. A hajó gyomrába közel száz autó belefér. Hatalmas. 







Egy utolsó séta a szigeten...





Felszállás után, irány a szárazföld...



















Isten veled Adria! Jövőre találkozunk!


VÉGE


8 megjegyzés:

  1. Nem semmi kalandos utatok volt, de a lényeg, hogy jól végződött :) Azt hiszem én sem maradtam volna a helyetekben. Horvátországba mi is mindig foglalás nélkül megyünk, általában olcsóbb is így.

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok a talpraesettségetekhez, no meg a tengerhez, ez mindig szerelem volt és lesz is! Többet ne legyen ilyen mókában részetek!
    A defektes gumi Horvátországban ajándék, nekünk kiboltosodott a kerék, szerintem direkt úgy vannak az utak szerkesztve, hogy szervizbe menjen az ember, vagy maga cserélje a gumit.
    Jó nyaralást nektek, legyen szép időtök és sok halászterméketek. No meg ha főzöl valami jót azt nagyon várjuk!

    VálaszTörlés
  3. Jaj de jó kis történet! :))) A kezdeti nehézségek után most már csak jó jön! A képek nagyon profik, várom a folytatást és jó pihenést kívánok! :)

    VálaszTörlés
  4. Szép a hely, de - és most meg ne sértődj, a muszály, az bizony nem helyes, mert muszáj.

    VálaszTörlés
  5. Mostmár minden tendben lesz!! :)
    Szép képeket készítettél! További jo pihenést Nektek!! :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tetszett a beszámoló! :-) Én is szoktam írni a blogra, szintén fotókkal illusztrálva. Pag szerintem is csodálatos hely! <3 Imádom a víz színét, a kincseit és úgy az egészet! :-) Nagyon visszaadta a hangulatot ahogy leírtad!

    VálaszTörlés
  7. Jaj, de gyönyörű hely, gyönyörű fotókkal.
    Kissé kalandosra sikerült a megérkezésetek... bocsi, nektek biztos nem volt ott az akkor vicces, de én mosolyogtam rajta, mert annyira jól írtad le. :o)
    További jó nyaralást Nektek!

    VálaszTörlés
  8. Lemaradtam erről a bejegyzésedről, de most utólag felfedeztem. :) Csodás helyeken jártatok, a szállással járó viszontagságok ellenére is biztosan nagyon jól éreztétek és kipihentétek magatokat! :) Olyan jók a fotók, köszi, hogy megosztottad! :)

    VálaszTörlés