"A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled születik. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."

Gundel Károly

2011. július 31., vasárnap

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ A VÖLGYBŐL...












Hoztam nektek egy röppke fotós beszámolót az idei Művészetek Völgyéből. Most már sokadik alkalommal látogattunk el a Balaton-felvidék legszebb részére, a most három falut felölelő kézműves vásárra. Az idő kegyes volt hozzánk és csak kétszer öt percre mutatta meg az eső, a méregfogát, szóval sikerült szép időben térdig járnunk a lábunkat. Hihetetlen ez a vásári forgatag...Szebbnél-szebb portékával megrakott standok, finom illatok, ízletes nedűk, huncut gyerekek, és kedves emberek... Legalábbis összefoglalva ezt láttam. Mintha idén sokkal türelmesebbek voltak egymáshoz az emberek, nem volt tolakodás, türelmetlenkedés, szóval, élmény volt az ott lét. Az árak, mint mindig, néhol veszélyesen irreálisak voltak, de hát ami kézzel készül és szemet gyönyörködtető, annak sajna borsos az ára. Kislányom élvezte a legjobban, ő aztán kipróbált mindent, üveget formált, homok képet csinált, nemezből virágot szőtt, és persze minden pénzt elköltött volna...Azért én sem jöttem haza üres kézzel, a régiségek apró boltjában vettem egy ómama korabeli, apró tejes kannát és egy mézeskalács készítő csillag formát. De most jöjjenek a képek, egy kis összeállítással...



      Csoportkép az 1700-as évek közepéből, a polgári, ún. "látogatói viseletről"...








Anyag-szobrász hölgy munka közben, és egy szép műve....











A kovácsmester otthona a századelőből. Apró konyha, pici szobával...

















Manóvilág az erdőben...Színes, csodás kerámia figurák, eszméletlen áron...


















Portékák...












Lányom, mint "üvegmester"...Éppen medált készít.
















Később, Katicás homokkép készült...














Népitánc előadás, egy finom itóka mellett...







Pikáns, fűszeres "Vasalt husi"...








"Aprócska szoba ablaka"...







Az én "vásárfiám..."







Egyszer érdemes mindenképpen ellátogatni ide, mert felejthetetlen élményben lesz részünk...





2011. július 28., csütörtök

TOKAJI BORHABTORTA






Egy kérésnek teszek eleget, mert egyik kedves ismerősöm régóta kereste ezt a torta receptet, amit én is úgy kaptam a Főorvos asszonyunktól. Ha még ettetek különleges és finom tortát, akkor ez bizonyára olyan lehet. Persze, csak az álljon neki az elkészítéséhez, aki barátságban van a borokkal, legfőképpen a Tokajival, mert intenzív bor és alkohol íze, felűlmúlhatatlan ízorgiát képez az ízlelő bimbókon..., de mondom, egyszerűen mennyei!!! Gyerekeknek egyáltalán nem való, mert nem az ő ízviláguk. Viszont a családom korosodó tagjai, villacsörömpölések közepette, ujjongva fogyasztották el, ezt a "piás" tortát. Így azután, hamar üresen árválkodott a tortatálam az asztal közepén, a vendégeim pedig igazi jókedvre derültek tőle. Persze nem csak a tortának köszönhetően...:o))



Csak felnőtteknek!


Hozzávalók: a piskótához: 5 db. tojás, 15 dkg cukor, 15 dkg liszt, 1/2 cs. sütőpor, csipet só, 5 ek. víz.
A hozzávalókból, sütünk egy kb. 22 cm átmérőjű piskóta tortát. Lapjában félbevágjuk, az alsó lapot, vissza tesszük a kapcsos tortaformába. Míg sül a piskóta, elkészítjük a borhabkrémet.


Krém: 4 dl. édes Tokaji aszu / nem feltétlen fontos a legdrágább.../, 4 tojás sárgája, 20 dkg cukor, 2 db fahéj darabka, 8-10 szem szegfűszeg, 1 tk. zselatin, 5 dkg liszt, 5 dl. tejszín.


A tojásokat szétválasztjuk. A sárgájákat kikeverjük a liszttel és 1 dl borral. A megmaradt bort felforraljuk a cukorral a fahéjjal és a szegfűszegekkel. Mikor felforrt, állandó keverés mellett, hozzászűrjük a tojásos masszához, lassú tűzön, állandóan kevergetve, besűrítjük a krémet, még forrón hozzákeverjük a megáztatott zselatint. Ezután kihűtjük. Amíg hül a boros krém, addig felverjük kemény habnak a tejszínt. Lazán összekeverjük a boros krémet a tejszínnel. Ezután betöltjük a krémet a tortaformában lévő piskótára, elsimítjuk, majd befedjük a másik torta lappal. Hűtőbe tesszük dermedni 2-3 órára. Mielőtt tálalnánk, megszórjuk a tetejét vaníliás porcukorral, esetleg darált-pörkölt mandulával. A kislányom ragaszkodott a kisegérhez, mit volt mit tenni, ráültettem a tortára...


Nagyon finom, különleges torta. Intenzív bortartalmával csak felnőtteknek ajánlott.




2011. július 18., hétfő

SAJTKRÉMES FŐZÖTT POGÁCSA

















A hűtőmben megbújt egy fél guriga Trappista sajt, még jó, hogy rátaláltam... Amúgy is valami sajtosra vágytam délután, ezért nem volt kérdés, a pogácsa sütés... Régebben sokszor készítettem főzött pogácsát, most viszont, hogy tényleg jó sajtos legyen, megtöltöttem az aranyló puffancsokat, finom sajtkrémmel. Nincs sok macera vele, gyorsan elkészült, és mennyei finom!



Hozzávalók: 8 dkg Trappista sajt, 2 dl tej, 8 dkg vaj, 1 kk. só, 15 dkg finomliszt, 3 db nagyobb tojás.

A tejet a vajjal forrásig hevítjük, hozzáadjuk a sót és a lisztet, majd habverővel simára főzzük. Addig kevergetjük, amíg el nem válik az edény falától. Ezután hűlni hagyjuk. Míg hűl a massza, addig lereszeljük a sajtot. Ha kissé kihűlt, beleütünk egyenként 3 tojást, és nagyon simává kidolgozzuk, végül belekeverjük a reszelt sajtot is. Vizes kézzel vagy vízbe mártott kanállal, diónyi gömböket szaggatunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, kicsit távol egymástól, mert sütés közben megnőnek. Lekenjük tojással. Előmelegített sütőben, 175 C-on, pirosra sütjük, kb. 15-20 perc alatt. A pogácsákat hűlni hagyjuk.








Közben elkészítjük a Sajtkrémet: 1 dl tej, 2 tojás sárgája, 2 dkg liszt, csipet só, 15 dkg reszelt Trappista sajt. A tejet lábosba öntjük, hozzá adjuk a tojások sárgáját, a lisztet és a sajtot. Lassú tűzön, sűrűre főzzük, majd teljesen kihűtjük. Mikor kihűlt, 5 dkg vajjal habosra keverjük a krémet. Ezzel töltjük meg a pogácsákat, majd reszelt sajttal díszítjük. Nagyon könnyű pogácsa, finom sajtkrémmel....









2011. július 14., csütörtök

CSIRKETORTA











Hőség ide, hőség oda, ma muszáj voltam rendes ételt főzni. Már régebben kinéztem ezt a csirkés ételt, ehhez Maria adta az alap ötletet. Az ízvilága változott, de a formája maradt a régi. Reggel, még az úgymond hűvösebb időben összeállítottam a tepsiben, és délután, csak ki kellett sütni. Nagyon finom, töltelékes sült husi lett belőle. Tejszínes burgonyapürével tálaltam.



Hozzávalók: 1/2 kg csirkemell, 3 darab zsemle, 1 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 pohár zöldborsó, 1 pohár főtt kukorica, 4 fej csiperke gomba, 3 főtt tojás, 3 nyers tojás, só, bors, piros paprika, csirke fűszerkeverék, 1 evőkanál vaj, 1 csokor petrezselyem.



A csirke melleket vékony szeletekre vágjuk, sóval és csirke fűszersóval bedörzsöljük, majd félre tesszük. Ezután elkészítjük a tölteléket. A zsemléket vízben megáztatjuk, majd jól kinyomkodjuk és egy tálba tesszük. A hagymát apró kockára vágjuk, a fokhagymát áttörjük, a főtt tojásokat felkockázzuk, a gombát úgy szintén, a petrezselymet felaprítjuk és az egészet a zsemlékhez adjuk. Bele ütjük a tojásokat, hozzáadjuk a borsót és a kukoricát is. Ízesítjük sóval, borssal és egy kevés piros paprikával. Alaposan kikeverjük a masszát. Egy kerek jénai tálat kivajazunk, bele töltjük a fele mennyiségű masszát, kirakjuk a tetejét a fűszeres csirke szeletekkel, majd rákenjük a maradék tölteléket. 175 C-on, 45-50 percig sütjük, míg megpirul a teteje. Burgonyapürével és kovászos uborkával tálaljuk.


Így rétegeztem...






Megsülve...






Jó étvágyat!!!





2011. július 4., hétfő

SÁRGABARACKOS GOMBÓC














Apukám kedvébe jártam ezzel a tál gombóccal. Imádja. Emlékszem, nagyanyám akkora gombócokat csinált, mint az öklöm. Puha volt és finom. Mikor kettévágtuk a gombócot, az aranyszínű barackok közepéről, lávaként ömlött ki az olvadt fahéjas cukor...Tőle tanultam ezt a receptet.



Hozzávalók: 1 kg héjban főtt burgonya, 1 tojás, 20 dkg liszt, 5 dkg búzadara, diónyi vaj, csipet só. Sárgabarack, kockacukor, fahéj.



A burgonyát, mikor kihűlt, burgonya nyomón áttörjük. Hozzáadjuk a tojás, a vajat a csipet sót, a lisztet és a búzadarát. 






Alaposan lisztezett lapon összegyúrjuk, majd hengert formázunk a tésztából. A hengert, ujjnyi vastag szeletekre felvágjuk, majd mindegyik szelet közepére ültetünk egy kockacukorral és egy csipet fahéjjal megtöltött barackot. Gombócot sodrunk belőle. 






Egy nagyobb lábosban vizet forralunk, kissé megsózzuk, majd a lobogó vízbe engedjük a gombócokat. Mikor feljönnek a víz felszínére, akkor főzzük még kb. 2-3 percig, majd szűrőlapáttal kiszedjük őket. A gombócokat, pirított zsemlemorzsába forgatjuk, és porcukorral megszórva tálaljuk.





2011. július 1., péntek

HOGYAN IS KEZDŐDÖTT....






Tudom és hiszem, hogy egy lány sokat tanulhat az édesanyjától, a nagymamájától vagy a család nőtagjaitól. Szerintem valamelyest a génjeinkbe van kódolva a konyha szeretete, a kézügyesség, és a kreatívitás. És ha még meg van hozzá a kellő szorgalmunk és kitartásunk is, tényleg igazi konyhatündérekké fejlődhetünk az évek során...Én anyukámtól és anyai nagymamámtól örököltem a konyha szeretetét és a sütés-főzés tudományát. Ha most élnének, biztos mindketten elcsodálkoznának és büszkeség töltené el őket, hogy hová is cseperedett az az apró kis fruska...Ne gondoljátok, hogy gyerekkorom óta a konyha bűvöletében élek...Voltak azért benne nekem nem tetsző dolgok is, mint például a kötelező paradicsom paszírozás, a borsófejtés, a barack hámozás és az uborka eltevésében való részvétel...Aztán ahogy nőttem, nődögéltem egyre kevesebb kínnal éltem meg ezeket a dolgokat, és kezdett érdekelni a sütés-főzés tudománya. Hogy, hogyan is kezdődött a "tortaságom" története, most elmesélem.....



Jól emlékszem, egy Dobos tortával kezdődött a karrierem a konyhában...... Lehettem úgy húsz év körül. Az első munkahelyemen, történetesen a László kórház enterális csecsemőosztályán dolgoztam, amikor egyik nap, hajnalok-hajnalán az ügyelet kellős közepén, érkezett hozzánk egy súlyos állapotban lévő, 3 hónapos kislány, S. Alexandra. Barna bőre, csupa kosz volt / ennyi idős korban kicsit furcsa.../, hajas fejecskéje csapzott, kinézete ijesztő, az illatáról meg nem is beszélek.... Úgy ahogy volt, szánalmas és ijesztő látványt nyújtott szegény kis pára. Állítólag a szomszédok bejelentése alapján került kórházba. Elmondásuk szerint, az édesanya nem volt igazán az anyaság mintaképe, szerintük órákra, nem kizárt, lehet, hogy napokra otthagyta az éhező csecsemőjét a lakásban. Keserves és nem szűnő sírása keltette fel a szomszédok figyelmét. Szóval, a mi kis betegünk, irtó ramaty állapotban volt. Ment a hasa, lázas volt, füle be volt gyulladva, és a gennytől tocsogott. Szegénykém félholtan feküdt a vizsgáló pelenkázóján, szemét alig tudta nyitva tartani, úgy pislákolt, körbe-körbe..... Olyan vétlen volt, annyira törékeny és sajnálatra méltó....Aprócska  teste le volt soványodva, bőre a folyadék hiányától szinte pergamen vékony volt.......Természetesen azonnal gondos orvos kezek vették kezelésbe. Vérvétel, infúzió, antibiotikum, majd kemény fülműtét várt rá. A beavatkozás után, fejére hatalmas kötés került, szegénykém úgy nézett ki mint egy apró űrhajós egy  hatalmas sisakban. Olyannyira rosszul volt, hogy az orvosok sok "Miatyánkot" elmormolva adták ki az intenzívre... Álltunk felette reménykedve, hátha kapunk "fentről" is segítséget....Az éjszaka folyamán kétszer kellett újréleszteni, sajnos nem sok reményünk volt...De, túl élte a hajnalt, a többi pár napot, sőt a heteket, majd szépen lassan, pár hónap alatt, lépésről-lépésre a gyógyulás útjára lépett. Az anyját persze sosem láttuk, senki nem érdeklődött felőle, nem látogatta senki.  Mondjuk, mi ezt egy cseppet sem bántuk. A kis csöppséget a nővérek serege babusgatta, szeretgette, és lassan a "miénk" lett. Ahogy teltek a hetek és a hónapok egyre jobban a szívünkbe zártuk az osztályon. Kapott külön szobát, szép rugdalódzókat, nem kellet felvennie a kórház agyon mosott és hypótól kifakult, pecsétes ruhácskáit. Kuckójában pedig egyre csak gyűltek a játékok és a plüss állatkák, még a szobája falát is kipingáltuk mindenféle kedves mesefigurával. Volt ott Micimackó, Malacka, Zsebi baba és még sorolhatnám a sok kedves mesealakot....Aztán nyolc hónaposan birtokba vette az egész osztályt. Jött-ment a bébikompjával, nem volt tiltott terület számára. Hol az orvosiból, hol pedig a konyhából bújt elő, fülig érő mosollyal. Lényeg a lényeg, imádta mindenki, a professzor úrtól a takarító néniig. Ahogy teltek a hónapok egyre jobban közeledett az első születésnapja, melyet vegyes érzelmekkel éltünk meg...Egyrészt örültünk, hogy ünnepelhetünk, Szandránk 1 éves lesz, készülhettünk a "babazsúrra", másrészről pedig sírt a szívünk, hogy az osztályunkon csak egy éves koráig lehettek a csecsemők, így Szandra is.  Egy éves kor után, a kis betegek átkerültek egy gyerekosztályra. Mivel neki nem volt vér szerinti hozzátartozója, "csak" egy egész nővérsereg, bánatunkra nem egy másik osztályra került, hanem tárt karokkal várta őt a Kmetty utcai csecsemőotthon, ama silány, ingerszegény birodalmával.... Hiába könyörögtünk, próbálkoztunk mindenféle csalafintasággal, csellel ott tartani, sajnos a törvény és a gyámügy közbeszólt a "családi" idillbe. Nem volt mit tenni, beletörődve készültünk a nagy napra, a BABAZSÚRRA és az azt követő fájdalmas búcsúra. És akkor itt jöttem Én, fiatalon, üdén, a fakanalat még kevésbé sem ismerve....Elvállaltam a kihagyhatatlant: Majd én megsütöm a tortát!!!! Akkor még fel sem merült bennem a kétség, hogy tudom-e, bírom-e, egyáltalán ehető lesz-e a művem......Minden tudásomat összeszedve, az általam legjobbnak ítélt recepttel a tarsolyomba, külső segítséget elutasítva, ha kissé reszketve is, de nekiálltam a műveletnek. Emlékszem, ott csetlettem botlottam a konyhában, minden csupa liszt és vaj volt otthon. Anya csak némán mosolygott, és a szeme sarkából figyelt engem...Életem első tortáját, ami Dobos névre hallgatott, pár óra leforgása alatt sikerült elkészítenem. Gyönyörű lett, sőt ,még szabályos kerek is! Habos volt és édes, és az én két kezemet dícsérte. Írtó büszke voltam magamra, és mindenkitől elvártam az elismerést. Emlékszem, aznap szabadnapos voltam, nyár volt és tikkasztó meleg. Ezzel nem is volt baj, ki nem szereti a meleg, napsütötte hónapokat. Csak akkor tudatosult bennem a felismerés, hogy ezt a tortát el is kell vinnem ám a város egyik feléből, a másikba....Elég ha azt mondom, hogy  : Busz-Metró-Villamos, tűsarkú tipegő, csiniruha, kistáska és egy hatalmas doboz, benne a remekművel?! Gondolhatják, nem volt egyszerű feladat. Végig imádkoztam az egész utazást, hogy ne fékezzen az a valami amin éppen ülök, ne lökjenek meg, ne olvadjon el a torta és ne bicsaklódjon ki a bokám a tízcentis tűsarok alatt....és egyáltalán, épségben megérkezzek én is, és a tortám is a kórházba. SIKERÜLT. UJJÉ!!! Volt aztán nagy dinom-dánom a torta láttán, mindenki körül állta, csodálták a művemet, én meg dagadtam a büszkeségtől...Pedig így évekkel utána visszagondolva, nem is volt benne semmi különleges. Akkoriban, huszon akárhány évvel ezelőtt nem voltak ilyen puccos tortadíszek, mint manapság. Hol volt akkor marcipánfigura, tüzijáték, ostyára nyomtatott fotók stb. Volt sima gyertya, és kész.. De akkor, ott  csodaszámba ment. Édes kicsi Szandránk nagy kerek szemekkel, élvezettel nyúlt a torta felé, először csak a mutató ujját hozzáérintve, majd lassanként a könyökéig csokisan marcangolva a torta egyik felét, amihez éppen hozzáfért. Finom volt, elfogyott az utolsó morzsáig. Mindenkinek jutott egy-egy vékony szeletke belőle....Hát, így esett az én első tortám története. Kedves emlék marad örökre, az biztos. Azóta csak fejlődöm, már a saját csemetéimnek sütök, gyűjtögetem a recepteket és tanulom a cukrászat egyre bővülő tudományát......Szóval, ez volt az én szárnybontogatásom a konyhában....remélem nem untattalak és szívesen elolvastad.....



Alexandra és a torta 1987-ben.....



Kép